Vörösmarty Emlékház
Kápolnásnyék
A második nemzeti himnusz, a Szózat költője, Vörösmarty Mihály a Velencei-tó mellett, Kápolnásnyéken ( akkori nevén: Nyék) született. A család egykori lakóhelyén, a Nádasdy grófi család egykori gazdatiszti házában berendezett Emlékház az ország legjelentősebb Vörösmarty emlékhelye. Ebben a házban nevelkedett a magyar romantika kimagasló alakja, ám a kis Vörösmarty nem e falak között látta meg a napvilágot, esztendős is elmúlt, amikor a család ebbe a házba költözött, de gyermekkorának emlékei már ide kötődnek. A nyéki ház 19. század derekán meglévő formáját egy 1847-es köteten szereplő metszetről ismerjük. Ezen egy téglányi alaprajzú, délnyugat felé boltíves tornáccal és igényesen keretezett ablakokkal tekintő kúriát láthatunk, amelyet nád fedett. Ebben az állapotában vette meg a házat és hozzá 118 kataszteri holdnyi földbirtokot 1884 őszén Nádasdy Ferenc gróftól, a nádasdladányi kastély építtetőjétől fele-fele részben Ott Károly pénzügyminiszteri számtanácsos és neje, Dickmayer Vilma. Ott Károlynak nem voltak gyerekei, így került az ingatlan felesége unokahúga, Kresz Gézáné tulajdonába. A család nyaralóként használta ezután az épületet, ahol maga Kresz Géza, az Önkéntes Budapesti Mentők valamint a Pesti Korcsolyázó Egylet alapítója is gyakori vendég volt. A környék nemesi családjai jöttek itt össze kártyázni, színházi előadásokra – izgalmas kulturális élet folyt tehát a mai Emlékház épületében. Az új tulajdonosok azonban sosem feledkeztek meg arról az örökségről, melyet a falakban, miliőben, emlékekben a kúria magában hordozott. Éppen ezért először Vörösmarty-emlékszobát hoztak létre, majd 1900 december elsején, Vörösmarty Mihály születésének 100. évfordulóján nagy országos ünnepséget rendeztek itt. Kápolnásnyéken egy harmadik ház is otthont adott Vörösmartynak. A szabadságharc bukása után a köznemesek által fenntartott épületben – a későbbi szegényházban (Kazay-féle ház) – talált otthonra feleségével és gyermekeivel. Ma már sem ez, sem a szülőház nem áll.
MEGÚJULÓ VÖRÖSMARTY EMLÉKHÁZ
Régi nagy adósságot teljesítenek most azzal, hogy az Irodalmi Emlékház Program keretében a kápolnásnyéki emlékházat felújítják. Az egész terület műemlék és védett, beleértve a gesztenyesort is. Térköves személygépkocsi- és buszparkolók, buszöblök, felújított kúria, rendezett park, kanyargós, korzózásra invitáló sétánnyal várja a látogatókat az újjászületett Emlékmúzeum. A kiállított anyagot a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Szent István Király Múzeum szakemberei kezelik. Lesz itt emléktárgybolt, múzeumpedagógiai foglalkoztató szoba, korabeli konyha (ahol Vörösmarty édesanyja is ténykedhetett) és Kresz-emlékszoba is. A teljes területet bekerítették, a hátsó park szintén megújult: liget, sétány, természetes tó és egy szabadtéri színpad, 250 férőhelyes nézőtérrel. A Csajághy Laura színpadon a nagyközönség először a Csongor és Tündét láthatja majd – épp úgy, ahogy egykor, a nemesi családok nyaralásai idején.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
Vörösmarty Mihály (Nyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, műfordító, ügyvéd, a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) és a Kisfaludy Társaság alapítótagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. A Szózat költője. Szegény kisnemesi családba született egy Velencei-tó környéki faluban, a mai Kápolnásnyéken. Költői pályájának kezdetén a nemzeti öntudat ébresztőjeként értékeljük. 1825 folyamán születik meg hőskölteménye a Zalán futása, hősi eposzának célja a nemesség mozgósítása. Fokozatosan ébred rá, hogy nem elegendő a múlt dicsőségének felidézése. Költészetét bámulatos tisztánlátással a múltból a jelen felé fordítja. A 30-as évek feszült társadalmi légkörében cselekvő kedve megnövekszik, szenvedéllyel veti magát az Akadémia munkájába, ahol sokoldalú munkát végez: részt vesz a magyar helyesírás szabályainak kidolgozásában, értelmező szótárt állít össze valamint magyar-Német szótárt szerkeszt. A költőfejedelem hittel vallja: "legszentebb vallás a haza, s az emberiség". Cselekvő hazaszeretetét a szabadságharc bukása veti vissza. Együtt nőtt föl egy jobb kor reményével: őrlángja volt a nagy küzdelemnek, amely fejlődésbe lendítette, újjá szülte a magyart, és mindezt elveszni látta. Költői hangja is nehezen tér már vissza, a Vén cigány zárja költeményeinek sorát. Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára: az életét nemzetének áldozó költő halála is a nemzeti érzelem megnyilvánulására adott felemelő alkalmat.
A SZÓZAT
A hazafias eszmék egyik legszebb költeménye, óda, amelyet 1836-ban írt Vörösmarty. Ekkor zajlott a pozsonyi országgyűlés, ahol a reformkor több fontos kérdése is felmerült. Hiába volt azonban a haladók próbálkozása, nem sikerült a legfontosabb problémákra megoldást találni. Ráadásul letartóztatták az országgyűlési ifjakat is többek között Kossuthot és Wesselényit. A csalódás és kétségbeesés hatásra írta meg Vörösmarty a Szózatot. A szózat a nemzethez intézett felhívás: légy hű a hazádhoz! A felhívás rövid és kemény parancs: áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell! A haza képét két metafora teszi szemléletessé, a bölcső és a sír, vagyis a kezdet és vég, az élet és a halál. Mindkettő csak a szülőföldön lehet teljes. Az apák tettei és vére, amelyet ennek a földnek a megszerzéséért és megtartásáért ontottak ki (ez a föld, melyen apáid vére folyt; elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt). Ha erről megfeledkezünk, akkor őseink hiába éltek és haltak meg (az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért). Történelmünk nagyjait idézi fel, akik dicsőséget hoztak a magyar népnek (Árpád, Hunyadi). Jövőképből kettőt is felvillant Vörösmarty. Az egyik akkor következik be, ha mindenki megteszi, amit a haza követel tőle. Ekkor egy boldog, szép országban élhetnek az emberek. 1843-ban a Nemzeti Színház pályázatot írt ki a Szózat megzenésítésre, amelyet Egressy Béni nyert meg. Azóta második nemzeti énekünkké vált. Fontos eseményeket a Himnusszal kezdünk, és a Szózattal zárunk.
