Vörösmarty Emlékház
Kápolnásnyék
A második nemzeti himnusz, a Szózat költője, Vörösmarty Mihály a Velencei-tó mellett, Kápolnásnyéken ( akkori nevén: Nyék) született. A család egykori lakóhelyén, a Nádasdy grófi család egykori gazdatiszti házában berendezett Emlékház az ország legjelentősebb Vörösmarty emlékhelye. Ebben a házban nevelkedett a magyar romantika kimagasló alakja, ám a kis Vörösmarty nem e falak között látta meg a napvilágot, esztendős is elmúlt, amikor a család ebbe a házba költözött, de gyermekkorának emlékei már ide kötődnek. A nyéki ház 19. század derekán meglévő formáját egy 1847-es köteten szereplő metszetről ismerjük. Ezen egy téglányi alaprajzú, délnyugat felé boltíves tornáccal és igényesen keretezett ablakokkal tekintő kúriát láthatunk, amelyet nád fedett. Ebben az állapotában vette meg a házat és hozzá 118 kataszteri holdnyi földbirtokot 1884 őszén Nádasdy Ferenc gróftól, a nádasdladányi kastély építtetőjétől fele-fele részben Ott Károly pénzügyminiszteri számtanácsos és neje, Dickmayer Vilma. Ott Károlynak nem voltak gyerekei, így került az ingatlan felesége unokahúga, Kresz Gézáné tulajdonába. A család nyaralóként használta ezután az épületet, ahol maga Kresz Géza, az Önkéntes Budapesti Mentők valamint a Pesti Korcsolyázó Egylet alapítója is gyakori vendég volt. A környék nemesi családjai jöttek itt össze kártyázni, színházi előadásokra – izgalmas kulturális élet folyt tehát a mai Emlékház épületében. Az új tulajdonosok azonban sosem feledkeztek meg arról az örökségről, melyet a falakban, miliőben, emlékekben a kúria magában hordozott. Az Ott család és a Kresz család is tisztelettel adózott Vörösmarty emlékének, majd 1900 december elsején, Vörösmarty Mihály születésének 100. évfordulóján Ott Károly és családja örömmel fogadta az ide zarándokló több ezer fős tömeget, akik emléktábla állítással fejezték ki tiszteletüket . Kápolnásnyéken egy harmadik ház is otthont adott Vörösmartynak. A szabadságharc bukása után a köznemesek által fenntartott épületben – a későbbi szegényházban (Kazay-féle ház) – talált otthonra feleségével és gyermekeivel. Ma már sem ez, sem a szülőház nem áll.
MEGÚJULÓ VÖRÖSMARTY EMLÉKHÁZ
Régi nagy adósságot teljesítettek azzal, hogy az Irodalmi Emlékház Program keretében a kápolnásnyéki emlékházat felújították. Az egész terület műemlék és védett, beleértve a gesztenyefasort is. Térköves személygépkocsi- és buszparkolók, buszöblök, felújított kúria, rendezett park, kanyargós, korzózásra invitáló sétánnyal várja a látogatókat az újjászületett Emlékmúzeum. A kiállított anyagot a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Szent István Király Múzeum szakemberei kezelik. Emléktárgybolt, múzeumpedagógiai foglalkozás, korabeli konyha (ahol Vörösmarty édesanyja is ténykedhetett) és Kresz-emlékszoba is várja a látogatókat. A teljes területet bekerítették, a hátsó park szintén megújult: liget, sétány, természetes tó és egy szabadtéri színpad, 250 férőhelyes nézőtérrel. A Csajághy Laura színpadon a nagyközönség először a Csongor és Tündét láthatta – épp úgy, ahogy egykor, a nemesi családok nyaralásai idején.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
Vörösmarty Mihály (Nyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, műfordító, ügyvéd, a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) és a Kisfaludy Társaság alapítótagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. A Szózat költője. Szegény kisnemesi családba született egy Velencei-tó környéki faluban, a mai Kápolnásnyéken. Költői pályájának kezdetén a nemzeti öntudat ébresztőjeként értékeljük. 1825 folyamán születik meg hőskölteménye a Zalán futása, hősi eposzának célja a nemesség mozgósítása. Fokozatosan ébred rá, hogy nem elegendő a múlt dicsőségének felidézése. Költészetét bámulatos tisztánlátással a múltból a jelen felé fordítja. A 30-as évek feszült társadalmi légkörében cselekvő kedve megnövekszik, szenvedéllyel veti magát az Akadémia munkájába, ahol sokoldalú munkát végez: részt vesz a magyar helyesírás szabályainak kidolgozásában, értelmező szótárt állít össze valamint magyar-Német szótárt szerkeszt. A költőfejedelem hittel vallja: "legszentebb vallás a haza, s az emberiség". Cselekvő hazaszeretetét a szabadságharc bukása veti vissza. Együtt nőtt föl egy jobb kor reményével: őrlángja volt a nagy küzdelemnek, amely fejlődésbe lendítette, újjá szülte a magyart, és mindezt elveszni látta. Költői hangja is nehezen tér már vissza, a Vén cigány zárja költeményeinek sorát. Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára: az életét nemzetének áldozó költő halála is a nemzeti érzelem megnyilvánulására adott felemelő alkalmat.
A SZÓZAT
A hazafias eszmék egyik legszebb költeménye, óda, amelyet 1836-ban írt Vörösmarty. Ekkor zajlott a pozsonyi országgyűlés, ahol a reformkor több fontos kérdése is felmerült. Hiába volt azonban a haladók próbálkozása, nem sikerült a legfontosabb problémákra megoldást találni. Ráadásul letartóztatták az országgyűlési ifjakat is többek között Kossuthot és Wesselényit. A csalódás és kétségbeesés hatásra írta meg Vörösmarty a Szózatot. A szózat a nemzethez intézett felhívás: légy hű a hazádhoz! A felhívás rövid és kemény parancs: áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell! A haza képét két metafora teszi szemléletessé, a bölcső és a sír, vagyis a kezdet és vég, az élet és a halál. Mindkettő csak a szülőföldön lehet teljes. Az apák tettei és vére, amelyet ennek a földnek a megszerzéséért és megtartásáért ontottak ki (ez a föld, melyen apáid vére folyt; elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt). Ha erről megfeledkezünk, akkor őseink hiába éltek és haltak meg (az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért). Történelmünk nagyjait idézi fel, akik dicsőséget hoztak a magyar népnek (Árpád, Hunyadi). Jövőképből kettőt is felvillant Vörösmarty. Az egyik akkor következik be, ha mindenki megteszi, amit a haza követel tőle. Ekkor egy boldog, szép országban élhetnek az emberek. 1843-ban a Nemzeti Színház pályázatot írt ki a Szózat megzenésítésre, amelyet Egressy Béni nyert meg. Azóta második nemzeti énekünkké vált. Fontos eseményeket a Himnusszal kezdünk, és a Szózattal zárunk.
